Életem első barefoot cipője. A boltban 10 napja felvettem, és azóta nem tudom levenni. Egyszerűen nem tudok betelni az érzéssel, amit kapok: a járás puhasága, a talpam szabadsága, a fájdalommentesség, az élet egyszerűsége, a mezítlábas gyerekkor varázsa. Imádom a színét, a fazonját, az anyagát, a puhaságát. Hasonló stílusú cipőket kerestem egy ideje, de mindig egy kis sarokkal, mert meg voltam arról győződve, hogy az kell, hogy ne fájjon a lábam. Soha sem tudtam teljesen lapos talpú cipőt hordani, mert fájdalmas és fárasztó volt. Elképesztő, hogy napokat töltök ebben a cipőben és a korábbi élményeimnek nyoma sincs. A másik érdekes megfigyelésem, hogy a talpam néha önkéntelenül el kezd "tornázni", kívánja a lábujjhegyre állását, a feszítést, a mozgatást. Mintha örülne, hogy végre kiszabadult a merev talpú cipők fogságából.
Barefoot Point válasza:
Köszönjük a visszajelzést! Sokan félnek a lapos talpú cipőktől, pedig a rossz érzést a lapos talp + túl szoros cipőorr kombinációja okozza a hagyományos kiképzésű cipőknél, nem a sarokemelés hiánya. A sarokemelés úgy hat a testre, mintha egész nap, minden nap egy lejtőn mennénk lefelé. Tudja kompenzálni ezt a test (egy ideig), de milyen áron? Ha a mezítláb járáshoz nincs szükség sarokemelésre, miért kellene ugyanez cipőben? Eljött az ideje, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket, és a válaszok új élményeket és jobb mozgáskészséget hoznak az életünkbe. További örömteli barefoot cipőzést kívánunk!
