A kedvesemnek már van egy tucat furábbnál furább cipője, de engem békén hagyott ezzel a mezítlábazósdival. Amikor egyszer szóvá tettem, hogy már nagyon nyomja a kisujjamat a cipőm, akkor elvitt a boltba... Már vissza sem vettem a régit, ebben jöttem ki. Az eladó hölgy javaslatára egy talpbetéttel lett tökéletes. Munka után átöltözöm és elindulok, még így három hét után is le kell néznem ellenőrizni, hogy van-e rajtam cipő. Olyan megfogalmazhatatlan érzés, hogy nem is tudom mihez hasonlítani. Mindenhová ezt hordom. Aztán télen megyek megint a boltba, azt ígérték... :)
